Olavsd el őket.->érdemes :'/
Játékok a polcon - plüssnyuszi és plüssmaci
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Ma még nem. De nem kötelező.
- Szeretnem Téged?
Ezt nem én döntöm el, nem szabad választás. Így alakult.
- Mondanod nem kötelező.
- Akkor mit mondjak? Hazudjak Neked? Vagy beszélgessünk másról?
- Akármiről beszélgetünk, tudom, hogy szeretsz. Hallom a hangodon.
- Tudod nekem ez néha fáj.
- Miért?
- Mert itt ülünk ezen a polcon, egymás mellett, és én nem tudom szeretsz-e.
- Hogyhogy nem tudod? - Nem mondod sosem.
- Szerintem nem kell mondani. Rád nézek, és látod. Megszólalok, és hallod a hangomon.
- De nekem néha kéne, hogy kimondd.
- Akkor mások vagyunk.
- Fogod mondani?
- Fogom.
Mert akarod.
- Szeretlek.
- Én is.
- Nem mondtad ki. Most se.
- Azt mondtam, hogy én is.
- Az nem ugyanaz.
- Dehogynem. Én is szeretlek.
- Magadtól mondd.
- Szeretlek.
- Hát ez most nagyon magadtól volt.
- Neked meg semmi se jó.
- Nem is szeretsz.
- De Te se.
- Akkor megegyeztünk.
- Meg.
Majd hátat fordítottak egymásnak, és soha többé nem szóltak egy szót
se. A plüssnyuszit végül elvitte egy másik kisgyerek, a plüssmackó
pedig örökké bánta, hogy nem mondta ki időben, hogy szeretlek.
Érdekes---->
"Volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt,
ezért utálta az egész világot és mindenkit benne, kivéve
a barátját.Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta
Míg egy nap végre találtak donort aki felajánlotta a szemeit.
A lány nagyon örült neki, barátja megkérdezte tőle, ha látni fog,
hozzá megy-e feleségül.A lány igent mondott.Az operáció sikerült,
mikor a lány először kinyitotta szemeit, a barátját látta, de ő is
vak volt. A fiú megkérdezte, hogy most már akkor hozzá megy-e? A
lány elutasította.Pár napon belül a lány kapott egy levelet
amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot,
és a levél végén állt egy mondat: Vigyázz kérlek a szemeimre!...."
Képzeld el, hogy az alábbi történet veled esik meg:
Egyik vasárnapi istentiszteleten a 2000 fős gyülekezet
megdöbbenve látja, amint belép két talpig feketébe
öltözött ember gépfegyverrel a kezükben.
Az egyik ezt kiáltja: "Aki Krisztusért hajlandó vállalni
egy golyót, az maradjon a helyén."
A kórus nyomban elmenekül, a diakónusok, és a gyülekezet
nagy része is elrohan. A kétezerből mindössze kb. 20 ember
marad a helyén.
A férfi, aki az előbb beszélt, leveszi a csuklyáját,
ránéz a lelkészre, és ezt mondja: "Rendben, lelkész úr,
megszabadultunk az összes képmutatótól.
Most már elkezdheti a szolgálatot. Szép napot!"
Ezzel a két ember megfordul, és kisétál.
Vicces, hogy milyen könnyű levegőnek nézni Istent, és
csodálkozni, hogy a világ pokollá válik.
Vicces, hogy elhisszük, amit az újságok írnak, de
megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.
Vicces, hogy mindenki úgy akar a menybe jutni, hogy nem
kell semmit sem hinnie, gondolnia, vagy cselekednie a
Biblia szerint.
Vicces? Vagy ijesztő?
Elgondolkodtató, ahogy sokan azt mondják, "én hiszek
Istenben", és mégis a Sátánt követik.
Elgondolkodtató, ahogy ezernyi viccet küldünk át
egymásnak e-mailen, és futótűzként terjednek szét, de
amikor
az Úrról küldünk üzenetet, az emberek kétszer is
meggondolják,
hogy megosszák-e másokkal.
Elgondolkodtató, ahogy a vulgaritás, a durva, sikamlós
és obszcén szövegek szabadon terjednek a kibertérben,
de a Jézusról szóló nyilvános beszélgetéseket elnyomják
az iskolában és a munkahelyeken.
Elgondolkodtató, hogy valaki mennyire szent tűzzel ég
vasárnap, és mennyire láthatatlan keresztény a hét többi
napján. No, nevetsz már?
Elgondolkodtató, hogy amikor továbbítod ezt az üzenetet,
nem sok embernek küldöd el a címlistádból, mert nem vagy
biztos abban, hogy ők mit hisznek, vagy mit gondolnak
rólad, hogy ilyet küldesz nekik.
Elgondolkodtató, hogy mennyivel jobban tud aggasztani
az, hogy mások mit gondolnak rólam, annál hogy Isten mit
gondol rólam.
Elgondolkodtató?
Megosztod ezt másokkal? Vagy Te sem?
Ez az egyik kedvencem:
Fizika óra van, én mellette ülök, nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét.
Ő Rám néz, és mosolyog, de Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "legjobb barátom".
Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám, és elkéri a matekfüzetem.
Én odaadom neki, Ő Rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja: köszi!
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és, hogy nem akaro,, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz Rám, és Én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök sír...sír mert szakított a barátjával...
Én megvígasztalom, ő átölel, érzem, hogy majd kiugrik a szívem.
Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja: köszi.
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akatom Őt, és, hogy nem akarom, hogy csak a barátok legyünk, de Ő nem így néz Rám, és Én ezt tudom.
Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyitványát.
Ő Rám mosolyog, Én el akarom mondani, hogy szeretem, hogy akarom Őt, és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz Rám, és Én ezt tudom.
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam.
Ő még szebb, hosszabb, és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő.
Az utolsó nap Ő Rám mosolyog, és az arcomra nyom egy puszit.
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz Rám, és Én ezt tudom.
Eltelik rengeteg idő, Én minden héten beszélek vele telefonon...és megkapom a szörnyű hírt...
Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát, potyognak a könnyeim.
Már nem mosolyog Rám, és már nem kapok Tőle puszit.
El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő már nem tudhatja ezt.
Később felmegyek a szobájába, meglátom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rám mosolyog, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz Rám, és Én ezt tudom.